A Felvételi honlap ITT , Facebook oldalunk pedig ITT érhető el | Moodle | CooSpace | etr | Intra | Szervezeti felépítés | Telefonkönyv | Oldaltérkép | PTE | FEEK

IPA OHP project

Köszöntjük az IPA HUHR/1101/2.1.2/0001 – Foglalkozás és Egészség Projekt (OHP) hivatalos honlapján

Welcome to the official website of the IPA HUHR/1101/2.1.2/0001 – Occupation and Health Project (OHP)

Dobrodošli na službene stranice IPA HUHR/1101/2.1.2/0001 - Zanimanje i projekta zdravstva (OHP)

ÚJDONSÁG: A letölthető kézikönyv elérhető az oldal alján!

NEW: Book downloads are available at the bottom of the page!

NOVO: Knjiga downloads su avaiable na dnu stranice!

 

Foglalkozás és Egészség Projekt (Occupation and Health Project)

Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara projektpartnerével, az Eszéki Egészségközponttal valamint a Baranya megyei és Eszék- baranyai munkaügyi központokkal, mint társult partnerekkel együtt ez év szeptember elején a magyar-horvát IPA együttműködési program keretében támogatást nyert a „Foglalkozás és egészség” című projektjének (Occupation and Health Project) megvalósítására. A projekt elsődleges célja, hogy releváns információk biztosításával hozzájáruljunk a foglalkoztathatóság javításához, közvetve a szociális biztonsághoz, amelynek alapja az ILO ISCO 08 rendszernek megfelelő szakmák leírása és a foglalkozások egészségi tényezőinek megfogalmazása.

A munka és az egészség összefüggései évezredek óta ismertek. A munkakörnyezet olyan egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokkal jár, amely lényegesen meghaladja az ember egyéb környezetének hatásait, különösen a foglalkozási egészség szempontjából. A WHO az egészséget a munkával kapcsolatban nemcsak a betegség vagy gyengeség hiányaként értelmezi, hanem számba veszi az egészséget befolyásoló összes fizikai és szellemi elemet, amely közvetlen kapcsolatban van a biztonságos és egészséges munkavégzéssel. Az ILO (International Labour Organisation – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) alapvető emberi jogként határozza meg minden munkavállaló számára biztosítandó legmagasabb szintű egészséget. Nemzetközi szinten a munkahelyi egészségvédelem fogalma már 1953-ban megjelenik, amely egyrészt tartalmazza a munkahelyek, a munkahelyi környezet, a berendezések, a veszélyforrások, az egyéni védőeszközök ellenőrzését és az egészségi kockázatok korlátozását, másrészt a dolgozók munkájukkal kapcsolatos orvosi „felülvizsgálatát” érti.

A foglalkozás és az egészség összefüggéseinek meghatározása elsődleges feladatként jelenik meg az Európai Unió, Magyarország és Horvátország foglalkoztatáspolitikájában. A munkaerőpiac két legfontosabb szereplője közül a munkáltatónak érdeke, hogy megfelelő képzettségű, egészségi állapotú munkaerő álljon a rendelkezésre, az előírt munkakörnyezet és feladat biztosításával. A munkavállalónak szintén érdeke, hogy foglalkozásáról, a munkakörülményekről, az egészségi feltételekről tájékozott legyen.

A nemzetközi foglalkozási fogalomjegyzék (nómenklatúra) - melyet az európai statisztikai hivatalok szervezete, az EUROSTAT is átvett -, 2008-ban történt aktuális felülvizsgálata után fogadta el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) vezetőtestülete. A legutóbbi felülvizsgálatot döntően az indokolta, hogy bevezetése óta alapvető változások történtek az egyes országok társadalmi, gazdasági életében, a technológiai fejlődésben. A munka világában új tevékenységek keletkeztek, régiek szűntek meg, megváltozott a foglalkozások strukturális szerkezete, egyes foglalkozások tartalma átalakult, súlyponteltolódások következtek be a rendszerben. Mindebből következően bevezetésre került az ISCO-08 rendszere. Nyilvánvaló, hogy ugyanezen változások miatt a foglalkozások nemzeti osztályozásait, így a magyar és későbbiekben a horvát foglalkozási osztályozási rendszert is felül kellett vizsgálni.[1]

A társadalmi és gazdasági folyamatok vizsgálatának, elemzésének alapvető követelménye, hogy rendelkezésre álljanak a több célt szolgáló általános, kölcsönösen elfogadott, a jelenségeket objektíven lefedő osztályozások és fogalmak, amelyek közös nyelvet jelentenek az adatok gyűjtésénél, feldolgozásánál, publikálásánál és felhasználásánál, valamint az adatok térbeli, időbeli összehasonlításánál, nem csak nemzeti, hanem nemzetközi vonatkozásban is. Mindebből adódóan meghatározó a Horvátországban és Magyarországon is bevezetésre került és már említett Foglakozások Egységes Osztályozási Rendszer, amely a statisztikai célú felhasználáson túl - többek között - a munkaügyi személyzeti nyilvántartásokban, a humánerőforrás-fejlesztésben, a munkaközvetítésben, a pályaválasztási tanácsadásban, a szakképzési rendszerben, a társadalombiztosításban is használatos.

Főcsoportok:

  1. Gazdasági, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, törvényhozók
  2. Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások
  3. Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások
  4. Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) jellegű foglalkozások
  5. Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások
  6. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások
  7. Ipari és építőipari foglalkozások
  8. Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők
  9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások
  1. Fegyveres szervek foglalkozásai[2]

 

A statisztikai nómenklatúra fő jellemzőit vizsgálva a négy számjegyes decimális rendszeren belül az első számhely a foglalkozási főcsoportot, a második a foglalkozási csoportot, a harmadik a foglalkozási alcsoportot, a negyedik pedig magát a foglalkozást jelenti. A decimális szerkezeti felépítéséből következik, hogy nyitott, a felhasználók által tovább bővíthető foglalkozási nómenklatúra, így a felhasználóknak lehetőségük van saját nyilvántartási rendszerük tökéletesítésére, áttekinthetőbbé tételére. A négy számhelyen kívül további számhelyek esetleges felhasználásának módját a helyi igények, adottságok döntik el. (Itt szerepet játszhatnak olyan tényezők, mint a szervezet nagysága, feladatköre, a nyilvántartási rendszer jellege, különös tekintettel a már működő vagy kiépülő számítógépes nyilvántartásra.) Lehetőség van arra is, hogy a felhasználó - megfelelő számhelyek igénybevételével – foglalkozásonként rögzítse az iskolai végzettség szintjét, szakát, szakágát, a szakképzettséget, különböző tanfolyami végzettséget, idegennyelv-ismeretet stb.

A foglalkozások tartalma, készség és képzettség:

A foglalkozás azon munkák, feladatok, tevékenységek összessége, amelyeket nagymértékű hasonlóság jellemez. A foglalkozás meghatározásakor a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalma számít, emellett lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintje. A készség-(képzettség-) szint a foglalkozás során végrehajtott feladatok, feladatsorok és kötelességek összetettségének együttes értékelése. A készség-(képzettség-) szint megállapításakor figyelembe lehet venni a formális iskolai végzettséget, a szakképzettséget, amit a kapcsolódó feladatok megfelelő végrehajtása megkíván. Hasonlóképpen számít a munkahelyi képzés és/vagy a foglalkozáshoz kapcsolódó tapasztalatok mértéke is.  

A készség-(képzettség-) szint a foglalkozást jellemző munkatevékenységre vonatkozik és nem az azt betöltő egyén képességeire, képzettségére, aki egy foglalkozást, jellemző munkatevékenységet - jól vagy rosszul is - elvégezhet. A készségszint minimuma általában úgy lett megállapítva, hogy egy pályakezdő is elvégezheti az adott foglalkozásra jellemző feladatot, munkatevékenységet.

A készség (képzettség) szintjei:

  • Az első készségszint foglalkozásai tipikusan egyszerű, rutin jellegű fizikai és kézi feladatok végrehajtását kívánják meg.  Szükséges lehet az írni, olvasni tudás, esetleg az általános iskolai végzettség, de ezek a foglalkozások külön szakképzettséget nem igényelnek. Néhány munka esetében rövid munkahelyi képzés elképzelhető.
  • A második készségszint foglalkozásaihoz - jellemzően a gépek és elektromos felszerelések működtetése, járművezetés, elektromos és mechanikus felszerelések karbantartása és javítása, mindenellett az információk kezelése, a termékek rendelése és raktározása - szükséges képességek és készségek általában általános iskolai, illetve különböző szintű alap-, vagy középfokú szakmai képzések elvégzésével szerezhetők meg.
  • A harmadik készségszint foglalkozásai jellemzően olyan összetett technikai és gyakorlati feladatok végrehajtását tartalmazzák, amelyek kiterjedt tárgyi, gyakorlati és ügyrendi ismereteket kívánnak meg egy adott területen. Az ilyen foglalkozások által elvárt képességek és készségek döntően az érettségit követő szakmai képzésben elvégzett tanulmányok eredményei, illetve korábban a középiskolákban megszerzett képzettség. Néhány esetben a megfelelő munkatapasztalat és hosszabb munkahelyi képzés helyettesítheti a formális oktatást.
  • A negyedik készségszint foglalkozásai jellemzően összetett problémamegoldó és döntéshozatali, vezetési képességeket kívánnak meg, kiterjedt elméleti tudáson és gyakorlati ismereteken alapulnak egy-egy speciális területen.  Az itt elvárt képességek és készségek általában felsőfokú tanulmányok alapján szerzett tudás.[3]

 

A projekt megvalósítása:

A projekt keretében a nyitó és záró-tanácskozás mellett elkészült három helyzetértékelő tanulmány, sor került négyszer 2 napos közös szakértői munkára.

A projekt egyik konkrét célja volt az ILO ISCO 08 rendszerére épülő osztályozási rendszer alapján elkészíteni a „Kézikönyv a foglalkozások egészségi szempontjainak meghatározásához” című szakkönyvet. 

A KÉZIKÖNYV BŐVÍTETT ONLINE VÁLTOZATA TÖBB FORMÁTUMBAN LETÖLTHETŐ AZ OLDAL ALJÁN!

A szakkönyv 1200 példányban magyar, 1200 példányban horvát nyelven, valamint elektronikus formában (e-book) jelent meg, amelynek felhasználói a munkaerő-közvetítők, munkáltatók, foglalkozás-egészségügyi orvosok, asszisztensek, munkavállalási tanácsadók lesznek. Szakmai továbbítására multiplikátor-képzést szerveztünk Baranya megyében és Eszék-Baranyában.


[1] Szellő János: Foglalkozások egészségi tényezői.. In.: Nemeskéri Zsolt. (szerk.: 2011): Munka és egészség. Tanulmányok a foglalkoztatás és az egészségügy határterületeiről egy határmenti régióban. EDGE 2000 Kiadó Budapest 35-52 p.

[2] Módszertani útmutató a FEOR-08 foglakozásainak besorolásához (2011) KSH, Budapest 3-4. p.

[3] Módszertani útmutató a FEOR-08 foglakozásainak besorolásához (2011) KSH, Budapest 8. p.