Pipázni kultúra, az ember kevésbé függő, hosszútávon olcsóbb, illetve sokkal finomabb az illata és íze, mint a cigarettának. Kevésbé tesz függővé, mert a pipatömés egy ceremónia, amit nem lehet az egyetem kapujában végezni. A pipához idő kell, csend, kellemes zene, és esetleg egy jó társaság.
Mostanában fiatalok körében egyre népszerűbb a keleti eredetű vízipipa, vagy sisa. A pipa összes jó tulajdonságát magában hordozza, hozzátéve a kiváló keleti hangulatot, hogy a vízen átszűrt füst kevésbé ártalmas, illetve az újszerűség élményét. Természetesen a vízipipába vízipipadohányt tegyünk (ami tulajdonképpen gyümölcspép és dohány keveréke), és ne mindenféle hallucilogén anyagot.
Meg kell még említenem a tubákot, amely kevésbé ismert az előző kettőnél. A tubák nagyon finomra őrölt dohánypor, amelyet sokféleképpen ízesítenek. Az általában mentolos tubákot kis, praktikus műanyag dobozban árulják, és egy dobozka nagyon sokáig, két-három hónapig elég. A tubák lényege, hogy az orron kell felszippantani egy kis dohányport, amely tüsszentést, az orr tisztulását, illetve jó mentolos ízt eredményez. Vigyázni kell, mert a mértéktelen tubákolás a nyálkahártyát károsítja. Néha ajánlják megfázás, orrdugulás ellen.
Ezzel csak egy kis ízelítőt akartam adni, hogy nem csak a cigi létezik, a dohányzásnak sokféle módja van, és ha ezeket kihasználjuk, akkor egyrészt színesebbé tehetjük a dohányzók táborát, másrészt talán a leszokásban is segíthetnek.
Aki bővebb információt szeretne a tradicionális pipázásról, annak ajánlani tudom Király Géza- Apropó…pipa c. könyvét, kiadta a Pipatórium B.T., 2001-ben.